Jánkmajtis község Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén helyezkedik el, közel a román és ukrán határhoz. Térképészetileg a település L alakú, közel 5 km hosszú fõútvonala van, 17 utcával ( 11 km hosszú ).

Jánkmajtis a Szatmári-síkon, Nyíregyházától keletre mintegy 85 km távolságra található település. A községet érinti a Mátészalka - Zajta vasútvonal. A településtõl észak-keletre folyik a Tapolnok-fõcsatorna, a csatornától délre fekvõ erdõ természetvédelmi terület, gazdag vadállománnyal rendelkezik.

A Jánk név a magyar János személynév k- képzõs, becézõ rövidülése. 1252-ben Janknak írták. 1315-ben I. Károly a Borsa nemzetségbeli Kopasz nádortól hûtlenség miatt elkobozta és Tamás beregi ispánnak adományozta. 1373-ban Jánky Lászlóé volt., 1387-ben Zsigmond elkobozta a családtól és Garai Miklós nádornak adományozta, aki részét a váradi káptalannak adta.

1405-ben földesurai, Jánky Lukács váradi püspök és a váradi káptalan Darahy Jánosnak és Tamásnak zálogosították el, de a püspök a maga részét kiváltotta. 1425-ben a Csáky család szerezte meg.  1466-ban fele a Váradi családé, másik fele a váradi püspökségé volt. 1466-ban Jánk néven már oppidumként                 ( mezõvárosként ) jegyezték, vásártartási jogot is kapott. Ekkor részben a Váradi család kisvárdai uradalmához tartozott, amelynek itt vásárvámja és malma volt, valamint az 1476-ban a mellette fekvõ Sopsatelke pusztán osztozkodó Rozsályi Kun és a Majtisi család bírta. Várday Katalin, Nyáry Pálné 1611-ben kapott rá királyi új adományt, de 1525-ben és 1548-ban a Drágffyak is, 1548-ban a Homonnay Drugethek, 1611-ben pedig Melith Péter és Telegdi Anna.

A XVII. században ezeken kívül a Pótor és az Ajtay család szerzett benne részt. A községben többször tartotta gyûlését a vármegye, így 1669-ben és 1719-ben.
A Melith-rész a XVIII. században  a Lónyay családé, a Homonnai Drugeth-rész pedig  a gróf Barkóczyaké lett és 1945-ig hitbizomány volt.

Fényes Elek Geographiai szótárában így írja le:

„magyar mezõváros Szatmár vármegyében a Szamos és a Túr vize között 771 lakossal, van itt egy csinos urasági kastély és kert, s egy szeszgyár, amely készít 73 314 ice 20 fokos pálinkát, emellett táplál 60 ökröt, 500 sertést.

Határa 4306 2/3 hold, amelybõl úrbériség 24 telek után 576 hold szántó, 192 hold rét, 192 hold tiszta legelõ, irtás 11 2/3 hold. A város rétje 20 hold, majosrági szántóföld 1515 hold, rét 440 hold, erdõ 1201 hold, régi gyümölcsös 160 hold, amely minden fajú, válogatott gyümölcsoltványokkal rendelkezik. A föld fekete és homokos agyag, buja termásû, búza és tengeri és legfõbb terménye, azonban minden gabonát gazdagon terem és hüvelyes veteményeket is, ha  az árvíz nem bántja. Az urasági gazdálkodás kitûnõ, amit a lakosok is kezdenek követni, sertést, szarvasmarhát, de lovakat is nagy számban tartanak, hanem a birkatenyésztéssel a vizenyõs föld miatt fel kell hagyni. A határt keresztülszeli a Szamos folyó Gõgõ nevû szakadéka és Géctõl Simának Csegöldön keresztül áthasítja a jánki határt, a majtisi erdõt”.

Nevének eredete talán a szláv „Mojtech ? nevû ember udvarháza” jelentésû szókapcsolat. 1380-ban szerepel elõször egy határjáró-levélben, akkor még Tymátyusnak nevezték, 1429-ben már Maytisnak írták. Õsi úra a Majtissy család volt, 1449-ben a Sámelházy László és a Sarolyániak részt nyertek benne.

1476-ban a Rozsályi Kun és Majtisi család a sopsatelki pusztán megosztozott. 1548-ban Muthnoky Mihályé és Levenházi Móricz Péteré  a sopsatelki pusztával együtt. 1588-ban Szetmiklósi Pongrác Frigyes, 1590-ben Berey Mihály, Szikszay Ambrus és Tyukodi László, 1591-ben Slamon Miklós kaptak benne részt, a XVII. Században ugyanezek a családok bírták. 1629-ben Szenthey Péter és Tar Mihálky kapták meg a helységet.

A század közepétõl 1696-ig a szatmári várhoz tartozott. 1720-ban Vajai Vay László királyi adománnyal jutott az egész helység birtokába, majd 1754-ben Beleznay György a felét ugyanígy kapta meg. Az 1782-85 között készült katonai felmérés még szinte az õsi állapotokat mutatja be. Majtis felé ritkás, magastörzsû tölgyerdõ ölelte a falut, amelynek rétjei az áradásokat leszámítva szárazak voltak. A Gõgõ-csatorna a Szamos és a Tisza áradásakor kiöntött. 1851-ben jókora terület volt  a Barkóczyak jánki uradalmának része.

Fényes Elek egykor megjelent Geographiai szótárában:

„ szép erdõkkel körülvett, Jánkhoz közeli magyar faluként jegyezte 264 lakossal. Földjeit, rétjeit, amiknek nagyobb része Jánkhoz tartozott, a Szamos gyakran elöntötte. 1905. április 11-én majdnem az egész falu leégett, akkoriban még a Vályiak birtokolták, 1945-ig szinte az egész falu a Hadik-Barkóczy-hitbizományhoz tartozott.

A Szatmár vármegyei monográfiában  magyar kisközségként szerepel a Szamosközön 77 házzal és 523 lakossal. 1251 holdnyi határában feküdt a Vályi-tanya, s a hajdani Malontha-puszta, amely a Sámelházy családé volt. 1446-ban Bakény Miklós és felesége kapták meg és akkor már „Gergely Tamás telkének” is nevezték. A határhoz tartozik a Barkóczyak alsó és felsõ tanyája, Jánkkal volt határos hajdan Benche elpusztult község is, mely 1342-ben még szerepelt az okiratokban. Majtisnak hajdan nagy erdõségei voltak.

Jánk és Majtis községek lakossága az elmúlt századokban sohasem volt egységes. Ennek oka részben a vagyoni különbségekbõl ered, másrészt a származásból, s ezeket mélyítette még a felekezeti megoszlás is. Az emberek kasztszerûen elkülönültek egymástól, a vagyoni különbségek nagy válaszfalt jelentettek.

A hosszan tartó háború nyomait a falukép is mutatta. A két község, de a környezõ települések életében fontossággal bíró, õrleményt elõállító malom robbantás következtében megsemmisült, hasonlóan a településeken lévõ hidak is. A háborús helyzet konszolidálódásával mind a két településen megalakult a Nemzeti Parasztpárt, a Kommunista Párt, a Kisgazda Párt. Az ifjúság is különbözõ szervezetekbe tömörült, megalakult a Kisgazda Ifjúsági Szövetség, a KALOT és az EPOSZ.

Jánk és Majtis lakossága 1945 után is egyénileg gazdálkodott, egészen 1949 õszéig. Ekkor mind a két településen kevés létszámú termelõszövetkezeti csoportok alakultak kisebb földterülettel.
Jánk és Majtis községek közigazgatásilag az 1950. október 22-én megtartott tanácsválasztáskor egyesültek.

Az 1970-es év nagy mérföldkõ volt Jánkmajtis számára is, ugyanis ebben az évben a nagy árvíz hatására a lakások 90 %-a megrongálódott, ledõlt. 1971-ben megkezdõdött a falu újjáépítése, a családok új lakásokat kaptak